túratippek

túratippek

Hochschwab csúcs mászás a G’hackte úton

Szélviharban Stájerországban

2025. április 16. - pallvikk

2025.04.10-12. között Bálint Zolkó barátommal nekivágtunk. Ezen két dátum közé beszorítottuk az oda-visszautat, és két rövidebb via ferrata-t.

A via ferrata (olaszul vasalt út németül klettersteig) olyan hegyi út, ahol a mászást beépített, a sziklákhoz több ponton biztonságosan rögzített drótok, létrák, vaskapcsok, láncok könnyítik. Ezek nélkül nem is igazán lehetne az adott szakaszon közlekedni sziklamászó tudás nélkül. Jobb esetben egy adott hegycsúcsra visz fel, ahonnan lefelé egy túraösvényen távozhatunk. Elengedhetetlen kiegészítői a sisak (védi a kobakot a lezúduló kisebb kövek ellen, ami spontán, zergék által, vagy mászótársunk lépése nyomán is elindulhat), de egy esetleges zuhanás esetén is védi a fejünket. A beülő mely a derekunkon és mindkét combunkon hevederekkel rögzül (úgy kell belebújni, mint egy gatyába) közepén a mons pubis felett a belay loop vagy biztosító hurok, amihez rögzül a dupla kantár, végén a két karabinerrel. Ez a kantár rugalmasan nyeli el a fellépő erőt egy esetleges zuhanáskor. A karabinerekkel rögzítjük magunkat a drótokhoz. A drótokat kb. 2-3 m távokban rögzítik a sziklába, ezeken a rögzítési pontokon egyesével kell átakasztani a karabinereinket haladáskor. A beülő derékhevederén oldalt kisebb felszerelés tartó pántok találhatók, ahová akaszthatjuk a két kantáros karabinert, ha éppen nincs rá szükség.

A Hochschwabról, annak elhelyezkedéséről korábbi bejegyzésemben már írtam pár sort, így azt most kihagyom.

20250411_071440.jpg

Zolinak ez volt a 2. komolyabb túrája, kirándulása. Az előző Nagy-Páring sikeres téli kimászása után gondoltam lássunk egy könnyebbet: a kb. 900 m magasságban lévő Bodenbauer (Sankt Ilgentől északnyugatra) parkolójából mindössze 1300 méteres szintet, és kb. 8 km távot jelentő Hochschwab csúcsára esett a választásunk. Ráadásul 2 éve már megmásztam télen, igaz a könnyű keleti oldalon, Seewiesen felől, most a nehezebb G’hackte (ez egy A/B-s ferrata, nyáron!) úton támadtunk. Ahogy azt Móriczka elképzelte: a fenti adatok térképen jól mutattak. Kb. a duplája jött össze mind a szint, mind a táv tekintetében, több hegylábat is keresztezni kellett.

kepernyofelvetel_11.png

P a fizetős parkoló Badenbauerben, kékkel a bejárt nyomvonalunkat színeztem

kepernyofelvetel_12_1.png

F a Fleischer bivak

kepernyofelvetel_13_1.png

Nyilakkal a visszautat jelöltem, S a kimászás a Trawiessattelbe

Láttam az időjárás előrejelzéseken, hogy az alap 40-50 km/h szellőt 70-80 km/h lökések fűszerezik, de csapadék nem várható, napsütés mellett a +2 C hőfokot -12 C-ra rontja a szél. Ez részben igazolódott csak: a szél nem volt hideg, de a sebesség tekintetében inkább fordítva zajlott: a 70-80-as szél időnként 50-re csendesedett. A desszertet pedig a borotváló szél által felkapott jégkristályok arcunkba csapódása adta, ami a napégette arcbőrünket „nyugtatgatta”. Legalább felszereléssel (pótkesztyű, kamásli, hágóvas, jégcsákány, forró tea, élelem) készültünk.

Reggel fél 6-kor keltünk, Kapfenberg városából kb. fél óra autóút után 7 órakor már zártam az autót. Bodenbauer parkolójáról annyit kell tudni, hogy behajtáskor kamera rögzíti a rendszámot, majd távozáskor kell az automatában megváltani a díjat (6 eu/nap), a rendszám alapján. Lehet kártyával is fizetni, de mobiltérerő már nincs, és az egész úton nem volt.

Kapfenbergről annyit, hogy kb. 20 000 fős városka, rusztikus főtérrel, várral (Oberkapfenberg) de összeségében modern város benyomását kelti plázával, panelekkel. Érdekesség, hogy eredetileg szlávok lakták, akiktől a 8. században a bajorok foglalták el, majd kis időre a Frank birodalom kebelezte be. 890 körül a honfoglaló magyarok fennhatósága alá jutott, de a 955-ös Lech-mezei csata után visszakerült a frankokhoz. Később cseh, majd Habsburg birtok volt, a 15. század második felében a török betörések mellett a magyarok ismét elfoglalták és 1491-ig megszállva tartották (wiki).

A túráról is végre néhány szót. Lenn a völgyben a sziklafalak szorításában igen kellemes volt az idő, szélnek lenn még nyoma sem volt, az első kilométeren már vetkőzni kellett. A hó foltokban 1300 méteren, összefüggően 1500 m felett jelent meg.

20250411_070409.jpg

Látkép a parkolóból

Egy magányos turista lány előzött ránk sportcipőben, nem bírtuk utolérni. Útközben egy üzekedő kőszálikecske csapatba botlottunk. Mondtam is Zolkónak itt hasra ne essünk, mert a tesztoszterontól túlfűtött kecskebakok nem válogatnak! Meg vigyázzon az avarra, alatta mozgó köveken könnyű elesni, tavaly én is így jártam. „A kecskékkel? „– kérdi. „Menjünk fiam” - sóhajtottam, de nem kéjesen, inkább kedélyesen. Ezek a mai fiatalok!

20250411_071437.jpg

20250411_082207.jpg

Közeledtünk a ferrata beszállójához, amikor egy sziklafal mögül váratlanul elénk toppant a turista lány, és figyelmeztetett, az út jeges, járhatatlan és óriási a szél. Mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk akkor csak jó szerencsét kívánt és hazaballagott. Zolkóval gyorsan hágóvasat és kabátot húztunk, mert bemutatkozott a szél.

20250411_104725.jpg

Beöltözve

Jégcsákány elő, és nekiálltunk a G’hackte lejtőjének, ami kb. 35-40 fokos dőlésű, déli fekvésű kuloár. A hó ideális volt, tetején kásás, nem mély, az alja keményen eljegesedett hágóvastáplálék. Csak úgy harapta. Imádtuk. Igaz egyszer kicsúsztam (a hágóvas előszeretettel gyűjtötte a felszíni kásás havat, gyakrabban kell leütögetni, igaz Isi barátom?), de megfogtam a csákánnyal.

20250411_114823.jpg

Kásás kuloárban kapaszkodtunk

Középtájon kaptunk egy kis láncos-drótos ízelítőt, de a vasak szégyenlősen bújtak a jég alá. Sebaj. Itt Zolkókám előretört, a 17 éves ifjú titán csak úgy taposta az 50 éves bácsinak az utat. Köszcsi! A teteje felé nőtt a meredekség, majd az út kivezetett a jobb oldali gerincre, ahol szinte végig kapcsok, drótok vezettek.

20250411_113848.jpg

img_20250411_114029.jpg

Láncokon ki a jobb oldali gerincre. Itt a szél lefújta a havat, cserébe elég bokatörő hágóvasban

Majd 2050 méteren a G’hackte csúcs oldalában elfogyott az út, és a vasak is. Itt egy hasonló meredekségű lejtőn kellett eloldalazni. Ez volt a legijesztőbb: alattunk szakadék tátongott, a hó/jég az óriási szélnek és az olvadásnak köszönhetően igen vékony, töredezett volt, és alatta nem talaj, hanem kavicsok, kövek gurultak, ha ráléptünk. Itt kicsúszást nem igazán lehetett volna megfogni, túl vékonyka volt a jég, a kavicsba pedig nem fog a csákány. El kellett volna a kötél, de így utólag nem bánom, hogy azért az 50 méterért nem cipeltem fel plusz 2 kg-t.

20250411_115115.jpg

Harántolás a G'hackte oldalában. Bár az idegeink kötélből voltak, azzal nem tudtunk biztosítani

Kiérve a nyeregbe arcomra fagyott a mosoly: még kb 150 métert vissza kellett ereszkedni egy kisebb nyeregbe, majd kimászni a Fleischer bivakig. Itt a szél már nem símogatott, darálta a jégszemcséket, ingyen dermabrasio kérem. A bivak egy bádogkunyhó volt kb. 4 fő részére sürgős fekvőhellyel, pokrócokkal, de matrac, párna nincs. Benn – volt egy higanyos hőmérő – kellemes +2 C fok volt, ahogy jósolták. A szél csak rázta a viskót, de rövid pihenő után folytattuk az utat. Azt hittük ugyanazon a legrövidebb G’hackte úton, ahol feljöttünk, majd visszamászunk, de erről még annak mászása közben letettünk. Így maradt a kerülő: a csúcs után – ahová 12:30 körül érkeztünk meg, kb. 2 perc erejéig bírtuk élvezni a szelet – a Schiestlhaus winterraumjában ismét pihenőt tartottunk.

img_20250411_125125.jpg

A maszk alatt őszinte mosoly. Ott vagyunk már?

20250411_140522_1.jpg

20250411_141817.jpg

A tsúts után

A Schiestlhaus 2156 méteren áll a Hochschwab csúcs alatt, talán az első magashegyi passzívház. Nevét Leopold Schiestlről, az ÖTK (Osztrák Turisztikai Klub) egykori elnökéről kapta. 2004-ben kezdték el építeni és 2005-ben nyitották meg, minden építőanyagot és berendezést helikopterrel kellett szállítani. A napenergia optimális felhasználása érdekében a déli oldalt nagy üvegfelületekkel, napkollektorokkal, napelemekkel látták el. Mivel a területen nincs forrás, az esővizet a tető felületéről gyűjtik össze, az alagsorban lévő ciszternában tárolják, és UV-fertőtlenítéssel és homokszűrővel tisztítják (wiki).

20250411_140526.jpg

A Schiestlhaus

Először azt hittük zárva van. Egy látható helyen elhelyezett lapát segítségével felszabadítottuk a bejáratot, és tádám: könnyen nyílt, patent záródott. Már az első helyiségben is jó idő fogadott, a winterraum feliratnál benyitva tátottuk a szánkat: a fent leírt panorámablak a Kleiner-Hochschwab csúcsára nézett. Bent nem is számoltam, legalább 10-12 főnek matrac, párnák, takarók bőségesen, tisztaság, kb. 10-15 C fok, jó illat és egy önkéntes kassza: 5 eu/fő/éj felirattal. Pazar ebédet követően fájó szívvel léptünk ki a szélviharba.

20250411_160002.jpg

Ereszkedés közben a szél jelentősen alábbhagyott, bár a csúcsra visszatekintve látszottak azok a boldog szép napok: még havat hord a szél.

img_20250411_151336.jpg

Melyiken is voltunk? Az összesen.

20250411_144034.jpg

20250411_144526.jpg

Ereszkedés a Voistaler hütte völgyébe

Leereszkedtünk a Voistaler hütte felé tartó völgybe, de ott kaptuk a 3. pofont: a völgy aljáról (1750 m) egy hasonló, kb. 35-40 fokos lejtőn kell ismét kimászni a Trawiessattel kb. 1920 méteren lévő nyergébe. Ez fájt. Ez a fal már árnyékban volt, kőkeményre fagyott jéggel, ahol Zolkó csúszott meg egy kicsit, de ügyesen megfogta. A meredekség mellett a lépések rugdosása köbre emelte a nehézséget.

20250411_153234.jpg

img_20250411_153236.jpg

20250411_153720.jpg

Kimászás a Trawiessattel nyeregbe (ez szóismétlés). "A széleslátószög miatt ennyire brutál, de azért nem piskóta"- mondta utólag combom.

Végül elértük az eredeti útvonalat, ahol feljöttünk. Itt ismét megcsodáltuk a G’hackte lejtőt, amit kimásztunk: oldalról nézve talán megközelíti a Glockner normál útjának beszállóját, a Banhof lejtő meredekségét.

img_20250411_161937.jpg

Ego a nyeregben. Háttérben a felfelé út, a G'hackte lejtő. Innen - utólag - már nem is olyan vészes

Emelkedett hangulatban este 7 órára, 12 órás műszakot követően garminom összegezte a napot: 18 km, 2000 m szint, 3500 összkalória, és 5 liter becsült kiizzadt folyadék. Még anaerob tevékenységet is produkáltam. Gratuláltunk egymásnak, hazaautóztunk, és megettük az összes kolbászt, szalonnát, amit hoztunk, még egy kis zabkásával is leszorítottuk.

20250411_173007.jpg

20250411_173033.jpg

Néhány kép a lemenetről

Tippek:

  • Egyedül ezen az úton télen soha!
  • Forrással nem találkoztunk egyszer sem, úgyhogy víz legyen.
  • Érdemes a Schiestlhaus winterraumjára tervezni, annyira kellemes, derékalj sem kell, csak hálózsák, hóolvasztáshoz gázfőző. Láttunk konnektorokat, de töltőt nem vittünk, úgyhogy nem tudom van-e áram.
  • Nyaksál, síszeműveg esetleges nagy téli szél miatt.

Néhány tiktok videó link a mászásról.:

https://www.tiktok.com/@pallvikking/video/7493632718207503638?_r=1&_t=ZN-8vaHUYyrInO
https://www.tiktok.com/@pallvikking/video/7493157687505571094?_r=1&_t=ZN-8vaHfxjFsMo
https://www.tiktok.com/@pallvikking/video/7492746472996228374?_r=1&_t=ZN-8vaHl3iUE4s
https://www.tiktok.com/@pallvikking/video/7492542963294244118?_r=1&_t=ZN-8vaHqGKjXLa

A bejegyzés trackback címe:

https://hiketips.blog.hu/api/trackback/id/tr3118841028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása