2023.12.08. Kiruccanásom utolsó napjának reggelére friss hó már nem esett. Helyette derült égbolt, szikrázó napsütés és -16 C köszöntötte tettrekészségemet. De legalább szélcsend volt. A csontszáraz hidegben, összetapadó orral csak a jeget kellett levakarni az autóról. Start ugyanott, mint az előző nap, Bodenbauerben a Hochschwab múzeum mellett okosan már hótalpat is csatoltam. Már többen is sítalpakat csatolva túrasízéshez készülődtek, gondoltam ez lesz az én napom. Úgy is lett, annak ellenére, hogy megint jelzetlen túrautat választottam, de okulva az előző napokból jóval alacsonyabbra helyeztem a lécet: cél az 1582 m magas Pillsteiner Höhe. Ez tulajdonképpen egy erdőhatáron lévő gyephavas, a valamivel magasabb Messnerin keleti szomszédja. Bodenbauerből nyugati irányba, a Grüner See felé tartó úton indultam, majd követve a gps útvonalát kb. 1,5 km múlva letértem, balra kereszteztem a Joserbach patakot, és a túloldalán lévő erdei úton folytattam. Nézegetve a térképet egy rövidítést választottam, mert az erdei út jó nagy hurkával vissza szerpentinezett kelet felé, de kár volt! Olyan meredek kaptatóba futottam, hogy kettőt előre, egyet visszacsúszva lassan haladtam. Gyorsan kimelegedtem a -16 fok ellenére is, innen már csak póló + két pulóverben folytattam és maradtam végig.

Néhol - a lavinaismerettel ellentmondásban - meredek lejtőkön harántoltam, néha hópárkányoktól megterhelt gerinceken kaptattam.

Az út 90 %-ban lucfenyvesben tekergett, így néhány hóformációt is sikerült lencsevégre kapnom.

Néhol a telefon emberként, vagy arcként azonosított egy-egy hó alá temetett kisebb fenyőfát.

Egy-egy tisztáson a szemben lévő Hochschwab csúcsok látszottak.

Végül kiérve egy nevenincs nyeregbe, jobbra távolban a Messnerin került látótérbe, Balra haladtam tovább, szinte már csak szintben folytatva az utat, majd egy gyephavas jellegű, fenyőfákkal szegélyezett platóra érkeztem.

Az előző napi hóvihar keményre fújta a gerincen a havat, csak úgy kopogott a hótalpam.

A szemben lévő Hochschwab büszke vonulatai, csipkéi szemet-lelket gyönyörködtető látványt nyújtottak.

Ellenkező déli irányban, pedig a Gleinalpe és a Graz környéki hegyek szinte csak dombságként hatottak.

A filigrán kis csúcskeresztnél kis pihenőt tartottam, forró tea, csúcscsoki, írtam pár sort az emlékkönyvbe, majd ugyanezen az úton vissza túráztam. De míg felfelé az erdei út helyett rövidítettem, lefelé - mivel annyira időben voltam - az erdei út szerpentinjét választottam. Felfelé is ezt kellett volna.

Tippek:

*a szélcsend a nagyobb hideg ellenére is kellemesebb, mint akár a jóval melegebb, fagypont körüli hőmérsékleten az erős szél, amikor pár másodperc kesztyű nélkül gyorsan megmarja az ujjakat

*ennél a túránál érdemesebb az erdei utakat igénybe venni (már ahol van), télen nem mindig a rövidebb a jobb választás

*szélcsendben, napsütésben gyakori jelenség a hőinverzió, amikor a hegytetőkön melegebb van, mint lenn a völgyekben a tengerszintfeletti magasság ellenére, akár le is éghetünk a napon