Hosszú hétvége lévén mindenképpen kirándulást terveztem. Társ híján kevésbé havas, kevésbé lavinaveszélyes kirándulóterepet kerestem. 2025.05.01-én lent a völgyekben már tavaszodott, a vörösfenyő rügyek is kipattantak, a stabilan meleget kedvelő kakukkok is lelencgyártáshoz kerestek partnert. A lelkem sem vágyott már a tél megpróbáltatásaira. Így esett a választásom a stájer Enns-völgyi Alpokra. Azon belül is a Gesause hegység Enns folyótól északra eső részére, ahol a szálláshelyem is foglaltam. A déli részen 1-2 évvel ezelőtt már rendetlenkedtem, az egész hegységcsoport legmagasabb pontján, a Hochtoron már rontottam a levegőt. Most 3 célpontot néztem ki: a Tieflimauert az oda vezető Teufelsteig miatt; a Kis-Buchsteint (tavaly a nagytestvért másztam a Südwandband klettersteigen); és a Hexenturm csúcsát a Hexensteigen. Utánanézve nem tűntek nehéznek, max. C nehézség (legkönnyebb az A, legnehezebb az E-F) egy kivételével: a Kleiner-Buchstein gyakorlatilag a csúcs alatti 150 méteren II+-os sziklamászással közelíthető meg. És itt is kell lejönni! Gondoltam mit nekem a Matterhorn után, ezért kötelet nem is vittem magammal egyáltalán. De ne szaladjunk ennyire előre.

A háromból kettő célpont szinte szomszédok. N a Tieflimauerről lejöveteli normál utat jelezi 

Első túranapon bemelegítésnek a Tieflimauert szántam. Ez „csak” 1820 m magas csúcs a Buchstein-csoportban, a Kis-Buchstein szomszédságában, amit a következő napra terveztem a túloldalról. A Tieflimauerhez a Sankt Gallen és Mooslandl települések közti Schloss Kasseg kastélyszálló utáni erdészeti úton található kijelölt, legális és ingyenes parkolót választottam.

A parkoló és a megtett út

Ez a Mühlbach patak (kis szóismétlés) völgyében egy erdészházzal szemben található, ahol bővizű, kijelölt forrásvíz is található egy itatóvályúval, ami akár fürdésre is alkalmas lehet. Ráadásul egy esetleges éjszakázásra vonatkozó tiltótábla sincs kihelyezve, de a parkolótól disztálisan még kerékpárral is tilos behajtani, pedig az első 3 kilométeren jó minőségű aszfalton haladhatunk a 650-es turistaúton.

Újabb 1 km erdei túra után (tehát összesen 4 km elteltével) egy elágazás az Ennstaler hüttéhez kb. 10 perc kitérő, de kihagytam, pedig szép kilátást mutatott a térkép. Helyette jobbra a célom felé a 645-ös úton folytattam. Itt már mutatóban egy-két piszkos hófolt jelezte tél tábornok visszavonulóban lévő utóvédjeit, feljebb kissé összefüggőbben, de komoly akadályt már nem jelentettek a hómezők. Félelmetes mennyire kevés hó esett, vagy igen hamar olvadt el.

Pillanatképek a 650-es túraútról

Közben balra az utvonal mellett közvetlenül egy szép kilátóponton időztem kicsit, tovább jobbra egy barlangszerű kőlyuk, még tovább jobbra a csúcs 645a normál útja mellett haladtam el. Ez lesz a lejövetel. Nemsokára a C-s nehézségűnek mondott Teufelsteig beszállójához értem, itt felszerelést öltöttem (sisak, beülő, kantár), és nekiestem.

A fent említett 645-ös úton a ki/lelátó ponton készült felvételek

Számomra max B-s nehézségű volt a mindössze 300 m szintet leküzdő ferrata, így haladók akár felszerelés nélkül is bevállalhatják. Egyszer sem kellett akasztanom, végig biztonságos, jól kiépített út volt. Persze a vasak nélkül lehetett volna akár III-as sziklamászás, de így…Felértem, a csúcson már üldögélt egy férfi. Eléggé jellegtelen, kihagyható vasalt út ez, nem igazán éri meg csak erre túrát szervezni.

Képek a ferrátáról

A Tieflimauer csúcskeresztje, és némi kilátás a jutalom. A kötél valódi, a csúcskereszt tartozéka. Mintha valamivel impregnálták volna

És maga a Tieflimauer a másik oldaláról, a Kis-Buchstein felől fotózva. Innen azért elég jól adja

A lejövet is sima ügy, a szokásos helyenként csúszós kavicsösvény könnyen abszolválható. Túl hamar meg lett, és még csak dél volt. Tovább jobbra úgy saccoltam, hogy kb. 2,5 km, 1 órás út lenne a holnapra tervezett Kleiner Buchstein. Az út a beszállóig szinte szintben halad, bár pöttyözött, kitett szakasznak jelezte a térkép ezt a 645-ös utat az Otterriegelnek nevezett elágazásig. Rövid habozás után megindultam.

Ekkorra már úgy tűzött a nap, szél egy szál se, hogy a katlanban legalább 30 fokos meleg volt. Vízfogyasztásom nem várt módon növekedett. Végül is az eredeti Tieflimauer túrára jól terveztem, de ez a ráadás nem volt bekalkulálva. A térkép forrást már nem jelzett. Ebből baj lesz- gondoltam. De nem lett. Kegyetlen forró, gyakorlatilag a nyeregig végig egy 20-25 fokos kőfolyáson oldalaztam, gyakran kicsúszva a kőfolyásokon, de ezt leszámítva nem veszélyes. Inkább csak bosszantó hogy két lépés előre, egy vissza ütemben haladtam.

A kőfolyásos hegyoldal a 645-ös túraúton

Szemben és balra legalább gyönyörű háttérkép kísérte utamat.

Ahol ez a 645-ös út északra fordult, egy rövid sziklaszoroson áthaladva szelesebb, hómezőkkel tarkított világba csöppentem. Egy közvetlenül a gerinc alól induló hómezőből bőséges hólolvadék csordogált a sziklákon, ez mentett meg a kiszáradástól. Teletöltöttem ivókulacsomat és nyugodtabban folytattam.

Az Otterriegel elágazástól a Kis-Buchstein beszállójáig egy igen instabil, kesze-kusza száraz vízmosáson vezetett az út. A téli csata nyomán az erózió átrendezte a terepet, gyakran négykézláb lehetett csak haladni, és egyre összefüggőbb hómezőket kereszteztem, de a túrabotokon kívül egyéb segédeszközre nem volt szükség.

A Kis-Buchstein beszállójához vezető út szintén hómezőn haladt, majd csillogó nittek és halovány piros jelzések mutatták a beszállót.

Kb 150 m II+-os sziklamászás visz a Kleiner-Buchstein csúcsára, ez a normalweg!, és itt kell lejönni is. Beleálltam, de félúton visszaereszkedtem, mivel a lemenetet nem éreztem magamban. Jó lett volna egy kötél. Még ereszkedő standok is voltak az egyébként jól nittelt útban. Ide még vissza kell jönnöm egy kötél és egy társ kíséretében. Akár még idén. Visszakinlódtam magam csalódottan az Otterriegelhez, majd tovább már erdőben a 644-es úton az autóhoz.

A Buchstein alatti kilátás nyugatra 3x és 10x zoom-al. Legtávolabb talán a Dachstein és gleccsere, közvetlen előtte a Priel lehet a Totes Gebirge hegységgel.

Jóvanezígy. Itt lesz még ez a hegy később is.

Csak én egyben legyek. Inkább legyek gyáva, pisis.

Kattogtam rajta még egy darabon, de mégis,

Akárhogy is csűröm, társasjáték a mászás akkor is.

Délnyugatra 3x és 10x zommal pedig a St. Gallener Spitze lehet a Kis és a Nagy Buchstein között. Ez is hátra van még.

Néhány kép a lementről

Végül összesen 18 km, 11 óra kirándulás során 1830 m szintet gyűjtöttem be. A Hexenturm kalandról egy másik blogban számolok be.

Tippek:

* csak a szoki: legyen elég vizünk

* a Kleiner Buchstein csak és kizárólag sziklamászással közelíthető meg, igaz csak kb. 150 m szint mászás, de kötél és tudás elengedhetetlen nekünk gyávábbaknak

*vájtszeműeknek, gyakorlott ferrátásoknak csak magában a Teufelsteig nem éri meg (szerintem)