2025.05.02. Május elsején már bemelegítettem, az erre a napra eredetileg tervezett Kleiner Buchstein storno. Hirtelen kellett keresnem egy egész napos célpontot. Ez lett a Hexenturm. Igaz, ez nem Gesause, de az Ennstali Alpokhoz tartozó közeli Haller Mauern csoport tagja.
P a parkoló
Egy C nehézségű ferrata és egy normál út is vezet fel rá. Méricskéltem az applikációmban, de közvetlenül a csúcs oda-vissza is maximum fél napot venne igénybe, ezért nosza! Legyen tánc! Kerüljünk előtte keletre, és a Grabnerstein csúcstól a Hexenturmig húzódó gerincet terveztem be a 636 és a 36-os túraúton. Ezen a gerincen legalább a környék másik ferrátája, a B nehézségűnek tartott Jungfernsteig is benne lesz/lett. A szállásomtól kb 4 km-re lévő parkoló (a Buchauer Sattel előtt balra) kb. 850 m magasságban megfelelő kiinduló pontnak tűnt. Fizetős, lehet kártyával is, 6 eu/nap.
P a parkoló, Admont városától északkeletre található
Mindjárt egy legelőn kellett átvágni, majd a túraút lényegében egy igen jó minőségű kerékpáros/aprókavicsos úton vitt az 1400 méteren fekvő Grabneralm jelenleg zárt hüttéjéig. Az autóm izgatottan figyelte lépéseimet.
Innen ágazott ki keleti irányban a 36-os útvonal, ennek mentén található az utolsó forrás, feljebb már csak az van, amit magaddal viszel (az Admonter hüttét leszámítva). Az út az egykori Versuchsstall romjai mellett haladt el, ami talán egykor istálló lehetett, majd gyorsan az 1848 m magas Grabnerstein következett.
B-vel a B nehézségű vasalt utat jeleztem
Kilátás a 36-os túraúton
Csúcskereszt, csúcskönyv, csúcsalma, csúcsfotó. Idáig bárkinek ajánlható.
De a gerinc az Admonter hüttéig már jobb erőnlétet igényel: két-háromszor 100 méter szintkülönbséggel fűrészel az út, de a kényes részek drótozva vannak. Utólag azt mondom ez volt az egész túra legszebb része a bizarr sziklaformációival.
Képek a Jungfernsteig gerincéről és a nyuszifül
Az északi lejtőkön időnként hómezőket kellett keresztezni, de gyakorlott ferrátásoknak lényeges kihívást nem rejt az út, inkább AB-s.
Visszanézve láttam, hogy egy kilapított hóemberen gázoltam keresztül. Szegény.
Az Admonter hütte még zárva volt, de nem is akartam cicáskodni. Háttérben az Admonter warte keresztje
A jelzett-festett túratvonal felvisz a Mittagskogel és a Natterriegel gyephavas jellegű púpjaira, de bűvölve az applikációt egy szinte szintben szintező, színtelen ösvényt találtam, mely elvisz közvetlenül a beszállóhoz. Az előbb említett 2 csúcsot pedig majd visszafelé…ha túlélem. Rátértem erre a rövidítő csapásra. Jelzés sehol, alig kijárt, gyakran letévedtem, és a gyephavas hangacsomóiba kapaszkodtam szinuszgörbét rajzolva az ösvényre. Volt egy-két meredek mentésem, egy vzfolyást is keresztezni kellett. Úgy gondolom ugyanúgy elfogyasztott ez a rövidítés, mintha kimásztam volna a rendes útvonal két púpját. Jóvan fiam. Végül elértem a beszállót. Egy tábla jelezte a Hexenturm csúcsra vezető normalweget és az irodalomban C nehézségűnek besorolt ferrátát, de mivel a táblán szerepelt a Nur für geübte=” Csak haladóknak” figyelmeztetés gondoltam lesznek benne legalább I-II nehézségű sziklamászó betétek. Úgy is lett. De épp ezek tették élvezetessé. Lefelé sem veszélyes nem túl hosszú szakaszok ezek.
Képek a ferrátáról és közben a kilátásról
A közel függőleges falak jelentették a C nehézséget.
De a kezdeti ferrata után már csak séta a csúcsig, igaz gyakran kitett párkányokon. Tetszett. Nem túl nehéz, látványos.
A csúcskeresztnél
Ki/lelátás a csúcsról. Legalul a Natterriegel tömbje. Oda még át kell szaladni
Visszafelé eredetileg a normal utat terveztem, de már odafelé konstatáltam: tele van a katlan süppedős hóval, ráadásul legalább 200 m szintvesztéssel járna, amit azután újra ki kellene mászni, így a visszautat is a ferrátán tettem meg, de itt már használtam a karabinereimet. A csúcskönyvből kiolvasva idén én voltam a kereszt 2. látogatója. Büszke voltam magamra. Visszafelé beiratkoztam a Natterriegel és a Mittagskogel könyveibe is, majd az Admonter hüttétől a 636-os túrút visszavitt az autómhoz.
A távolabbi púpon voltam. Belenagyítva még kivehető a kereszt.
A Natterriegel és a Mittagskogel keresztjei. Annyi csúcskeresztet érintettem, hogy ezért a "keresztes hadjárat" elnevezés
Tippek:
- a fent említett gyephavasokig gyakorlatilag bárkinek ajánlható, csak erőnlét kérdése, de azért túrabot plusz jól tapadó túracipő ajánlott
- a közbeeső Admonterhüttében étel-ital szezonban biztosan van, bár kijelölt forrás már nincs. Csak píz kérdése.
- a ferrata tényleg C nehézségű, középtájon egy kb. 2000 méter magasságú tornyot kell kimászni, utána lényegében már csak gyaloglóterep
- a gerinc, melyen az út vezet néha 2 méteresre szűkül, tehát nem sziklapenge, de azért szédülésmentesség javallt.
Zárókép a Jungfernsteig gerincéről
