Kora tavasz a Szárkő hegységben
A Szárkő (románul Muntii Tarcu v. Tarcului) a Déli-Kárpátok legnyugatibb tagja, a Temes folyó nyugaton, északon a Bisztra, délkeleten-keleten a Sebes (Raul Mare) és az abba torkolló Sík (Sesz) patak, valamint a Hideg (Raul Rece) völgye határolja. Délen a Csernai-havasok, délkeleten a valamivel magasabb Godján, keleten a Retyezát hegységekkel érintkezik, illetve azokban folytatódik. A Szárkő inkább legeltetésre alkalmas gyephavas jellegű, központi részén a 2000 méter feletti régióban egykori gleccserek nyomait őrzik a lépcsőzetes gleccserkatlanok, tompa, füves hegytetők, csak helyenként vannak sziklás részei (főként a Caleanu környékén). A főgerinc egyben vízválasztó a Temes (Szerbiában, Pancsova városánál ömlik közvetlenül a Dunába) és a Maros között. Alföldi szemnek mindenesetre üdítő Alpesi látvány, különösen télen. Területén 3 nagyobb víztározó és néhány szezonális tengerszem található.
Délkelet-Magyarországról a legközelebbi magashegység a Szárkő és a Retyezát Romániában. A battonyai nonstop határátkelőtől 2,5 óra autókázás (ennek kb. fele autópálya, a Rovigneta-t bármelyik benzinkúton megvásárolhatjuk kb. 15 leu/10nap áron) után a Caransebest elkerülő főútról tábla jelzi az irányt: Muntele Mic (v. Kis-Havas) síközpontjáig elfogadható itt-ott kátyús aszfalt vezet fel 1550 m magasságig. Jóval korábban, a szerpentinek közepe táján az egyik hajtűkanyarban jobbra található a Jigorea-nyereg 1200 m magasan (koordinátái 45.3365031 és 22.4843414), ahonnan gyalogtúránkat kezdtük, illetve előző éjszakánkat sátrainkban töltöttük. Kijelölt parkoló nincs, de széles lapos-füves gerincen több terepjáróval is járható út vezet fel a Cuntu meteorológiai állomásig, bőven van helye az autóknak. Téli látogatáskor érdemes hólapátot tartani az autóban, mert csak az aszfalt van takarítva, különben a könnyen összegyűlő 1-2 méteres hóban lehetetlen parkolni. Innen kezdtük túránkat, a piros sáv jelzést követve. Óriás lucfenyvesben lépkedtünk a hajnali órákban, lenn már zöldül a táj, fentről a még havas gerincek amfiteátrumszerűen néztek le ránk.
A fák között még szélcsend honolt, nem úgy, mint fentebb. Több párhuzamos erdei út halad, mindegy melyiket választjuk, mind ugyanoda vezet. Elértük az 1500 m körüli Cuntu meteorológiai állomást, melynek lábainál egy tengerszem, sátorozóhely, kiváló forrásvíz és egy félénk pásztorkutya található. A tóparton fapadok várják a fáradt turistákat.
Itt saját készletből megreggeliztünk és folytattuk az egyelőre hómentes túránkat. Feljebb haladva megjelentek a hófoltok, és a Szárkőre szinte nonstop jellemző erős széllökések. Nem is érdemes a szél miatt előrejelzést bogarászni, mert itt mindig viharos széllel találkoztam, érdemes úgy készülni. Úgy is lett. Előkerültek a kesztyűk, sapkák, kabátok. A névadó Szárkő 2190 m magas csúcsáig és az itt lévő impozáns másik meteorológiai állomásig - a havat leszámítva - lényeges tájelem nem igazán akadt.
Azért a szomszédos Godján és Retyezát csúcsai pár fényképet kívántak. A mindössze kb. fél-1 m hó a szélnek jobban kitett nyergekben jegesebb volt, de hágóvas és hótalp nélkül simán vettük az akadályt e kései tavaszi időszakban.
A fenti állomáson két Husky fogadott, szerintem ők lehettek a meteorológusok, de nem álltunk meg, a ház mögött néhány száz méterre az útvonalon található kitáblázott Szárkő csúcson csak egy fotót lőttünk, pont felhő ült rá a csúcsrégióra.
A tervezett körtúránkat a hegység legmagasabb pontja, a 2196 m magas Caleanu felé folytattuk, a jelöletlen és jellegtelen Bodea-csúcs után már a piros kereszt jelzésen.
Na számomra innen lett élvezetesebb a túra: a felhők felszálltak, néhány hópárkány az itt-ott sziklásabb részeken egészen magashegyi hangulatot teremtett.
A Caleanu szintén jelzett, kitáblázott csúcs, mellette hótarajos sziklapárkány, kuloár, aminek bal szélén egész kellemes ereszkedéssel a jelzetlen Brustura csúcsra értünk. Így összesen 4 púpocskát sikerült kimászni, indulva 1200 méterről, a legmagasabb 2196 m magasságig sikerült több mint 1600 m szintet összeszedni.
A Brustururól lefelé már jelzéseket sem találtunk a törpefenyők útvesztőjében, de közvetlenül az élen haladva gyorsan lejutottunk a tavaszba.
Egy széles füves platón az illegális, bontásra ítélt, de pazar minőségű és állapotú, igényes, nyugati hüttékre emlékeztető Cabana Dunca mellett rövid pihenő után egy 1 km-es kitérővel köves erdei úton még megszemléztem az Oltenei vízesést, de ez kihagyható.
Végül a sárga sáv jelzésen zártuk a körtúrát: valamivel több mint 26 km-t, két évszakot, több mint 1600 m szintet hoztunk össze.
Tippek:
*első magashegyi túrának ideális, a lavinaveszély a kijelölt utakon és a gerincen haladva minimális
*télen a legkönnyebb terep a hótalpak, hágóvasak kipróbálására
*mindkét meteorológiai állomáson állandóan van személyzet, ahol élelem is beszerezhető, illetve szállást is találunk
*a szél az kegyetlen, borotvál, ennek megfelelő öltözettel készüljünk
